Az alapanyagról A kukorica (latin neve: Zea mais, tájnevei: málé, törökbúza, tengeri stb.) feltehetően Mexikóból származó kultúrnövény, amely Európában a török elnyomás idejében terjedt el. Erre utalhat a törökbúza elnevezés. Termését emberi táplálkozásra is használják, azonban elsősorban állati takarmányozásra szolgál. Régen, amikor még nem voltak modern gépek , melyek ma "szöröstűl-böröstűl" felfalják a kukoricát, és csak a szemet adják ki sértetlenül, kézzel szedték az érett csöveket. Hazavitték, és otthon fosztották. A csuhélevelek közül kiválogatták a szép fehér és puha darabokat, félretették azokat. Téli estéken széket, kosarat fontak belőle. A gyerekek pedig játékot készítettek maguknak. Ma már igen nehéz szép csuhélevélhez jutni. Egyre kevesebben takarítják be kézzel a termést, és a bő szemtermést ígérő hibrid fajtáknak nincs igazán szép csuhéja. Legalkalmasabb a lófogú kukorica lenne. Ennek levele hosszú, megfelelően puha, selymes és szép fehér. Szedése: Szeptember végétől november elejéig gyüjthetjük, amikor törik a kukoricát. Legjobb mindjárt a törés napján, és lehetőleg száraz, napos időben szedni. A kibontott csuhé ugyanis nagyon érzékeny a párás ködös éjszakákra, hamar penészessé válik. Tárolás: Teljesen száraz állapotban zsákokban elrakhatjuk több évig is. Ha nedves, először szárítsuk meg, mert penészes lesz! Színezés: Ha engem kérdezel felesleges mert legszebb úgy, ahogy megtermett, a hófehértől az aranybarnáig. Még bordós árnyalatút is találhatsz. De lehetséges a fehérítés kénporral. ( Egy nylon zsákba nedvesen bele kell tenni a fehérítendő csuhét, és kénport kell rászórni. A zsák száját jó szorosan be kell kötni, hogy a keletkezett gáz ne tudjon elillanni. Pár óra múlva óvatosan, vigyázva, hogy a gázt ne lélegezzük be, kibontjuk, és kimossuk, majd megszárítjuk a csuhéleveleket. A penészpöttyöket azonban nem veszi ki a kén.) Festeni természetes növényi festékekkel (pl. diólevél, tealevél, bodzabogyó stb.), illetve szintetikus festékkel (ruhafesték) egyaránt lehet, de minek! Előkészítés : Akár fonni akarjuk a csuhét, akár figurákat akarunk készíteni, mindig válogassuk ki a legszebb csuhéleveleket! Nedvesítsük meg! Soha ne áztassuk, csak egy pillanatra mártsuk be langyos vízbe, majd itassuk le a felesleges vízcseppeket, és takarjuk be egy ruhával! Így nem szárad meg gyorsan, minden újabb vizezéssel ugyanis veszít szépségéből. Lehetőleg annyit nedvesítsünk meg előre amit fel is használunk rövid időn belül! A sodráshoz csíkokra kell tépkedni a leveleket. A csíkok szélessége attól függ, hogy milyen vastag sodratot akarunk készíteni, a sodrat vastagsága pedig az elkészítendő tárgy nagyságától függ. (Kisebb doboz vagy kosár vékonyabb, nagyobb kosár vagy pl. egy szék befonása vastagabb sodrattal készül.) A csíkok felső végét hegyesre kell vágni, hogy könnyebben össze lehessen sodorni. A csíkok előkészítését kétféleképpen lehet elvégezni: A száraz csuhélevelet tépkedjük fel előre a megfelelő mennyiségben és méretben, és mindig csak annyit vizezzünk be, amit éppen felhasználunk! Vagy a vizes csuhélevelet tépkedjük folyamatosan akkor, amikor készítjük a sodrást.